Gin történelem II.
A holland írásos emlékek boróka alapú (gyógy)italt elsőként 1269-ben, Jacob van Maerlant 13 kötetes művében – Der Naturen Bloeme – The Flower of Nature – említenek, de Johannes van Aaltier 1351-es receptje is hasonló és azt jelzi, a borral ötvözött borókabogyó továbbra is fontos helyet foglalt el a gyógyászatban. A 15. század során kezdtek megjelenni a „genever aqua vitae” elnevezésű italra tett utalások, amely alatt egy boróka ízesítésű borpárlatot értettek akkoriban. Az égetett szeszek – Holland nevén korenbrandewijn - népszerűsége 1497-re olyannyira megnőtt, hogy az akkor már gabonaszesz alapú, borókával ízesített italokra Amszterdamban adót vetettek ki. A gin elődjének nevezhető geneverre hasonlító borókás alkoholos ital legkorábbi receptjét egy 1495-ös szakácskönyvben, „Making burned wine – Om Gebrande Wyn Te Maken” címmel találták meg 2014-ben. A borból készült szeszt, akkor kardamom, fahéj, szegfűszeg, galangál (thai v. kínai gyömbér), közönséges gyömbér, édenmag (más néven: guineai bors), boróka és szerecsendió ízesítette, az így elkészült italt pedig helyi sörrel vagy forrásvízzel hígították fel utolsó lépésként. Érdekességként, érdemes lehet tudni, hogy 1575-ben a Bulsius család is megalapította a maga lepárlóját, ami a mai napig fenn áll és Bols néven ismerhetjük.
Most már csak egy lépésnyire vagyunk a gintől, ugyanis a genever vagy jenever, amely a nevét a holland jeneverbes – közönséges borókát jelentő – szóról kapta. Ez eredetileg erjesztett gabonából és malátából (csíráztatott gabona) készült tiszta szeszt, úgynevezett maláta-bort/maláta-párlatot (moutwijn) jelentett, amibe a második lepárlás során borókabogyót is tettek. A boróka kézenfekvő választás volt íze, gyógyhatása és könnyű beszerezhetősége miatt is. Sylvius de Bouve holland vegyész neve ugyan gyakran előkerül, ha a genever eredetéről beszélünk, azonban mára megdőlt az elmélet, miszerint ő találta volna ki az italt, hiszen a 17. század második felére a genever már jó egy évszázada ismert italnak minősült, a durván a mai Benelux államokat és Németország egyes részeit magába foglaló németalföldi régióban. A gin felé vezető úton nagy lépést jelentett a tengeri kereskedelem fejlődése, ami többek között az Egyesült Királyság, Spanyolország, Hollandia, Franciaország, Olaszország részvételével zajlott. Az 1602-ben alapított Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) egyfelől ismertté és könnyen elérhetővé tett rengeteg egzotikusnak számító és korábban aranyárban mért gyógy- és fűszernövényt, másfelől piacot biztosított a hollandok alkoholos italainak. A genever elterjedését és Angliába való eljutását a XVI-XVII. században a németalföldi szabadságharc – más néven a 80 éves háború – során a spanyolok elleni közös harc és a harmincéves háború is elősegítette, ahol a britek ismét a holland seregek szövetségeseként harcoltak és megismerkedtek a katonáknak adott „szíverősítő” itallal, amit később „Dutch courage” vagyis holland bátorság becenévvel illettek. A gin-előd elterjedését jelzi az is, hogy 1632-re a genevert A milánói herceg című Massinger darabban is megemlítik, de az áttörést az 1600-as évek második felének egy fontos eseménye hozta végül magával.
1689-ben III. Orániai Vilmos, aki az angol trón megszerzésével III. Vilmos angol király néven került be a történelemkönyvekbe, komoly változásokat hozott magával. Az udvarban természetesen nagyon kedvelt lett minden, ami Hollandiához kapcsolódott, az alig egy évtizede véget ért francia–holland háború következményeként azonban az akkoriban nagyon népszerű francia brandyre és borokra az uralkodó súlyos vámot vetett ki, de hasonló sors várt más külföldről behozott szeszes italokra is, egyes források pedig a külföldi alkoholok behozatalának betiltását is megemlítik ebből a korszakból. Az 1690-es lepárlási törvény (Distilling Act) szinte mindenki előtt megnyitotta az utat, hogy saját ginevát – későbbi, új angol nevén – gint készítsen. Egy jelképes összegű illetékért cserébe bárki engedélyért folyamodhatott a szeszfőzést illetően és ha az elkövetkező 10 napban egyetlen szomszédja sem emelt panaszt ez ellen, akkor minden akadály elhárult az otthoni gin főzés előtt. Az elsöprő siker azonban komoly következményekkel járt, az angol kormánynak pedig jó 60 évébe telt, mire a gin-őrület néven fennmaradt korszak változásait és pusztító hatásait szelídebb mederbe tudta terelni.
Képek forrása: kb.nl, hrp.org.uk, theperfectspotsf.com
