boróka, koriander, kamilla virág, friss citromhéj, kardamom, szárított keserűnarancs héj, fahéj, kubebabors, édesgyökér, angyalgyökér

2016 és 2018 között az Egyesült Királyságban a gin lepárlók száma megháromszorozódott, ez pedig az ezt követő pár évben két téren is komoly hatással volt a ginek jelenére és jövőjére. Az egyik, hogy a piacon egyre nehezebb volt kitűnni és a „mindig is gint akartunk főzni és most megvalósult ez az álom” már nem egy lelkes kis csapat szlogenjeként jelent meg egy-egy honlapon, – bármennyire is igaz volt – hanem unásig ismételt sablonként. Aki eddig bele akart vágni, az szinte biztos, hogy belevágott, aki pedig égetett szesz gyártással foglalkozott, szinte borítékolható, hogy saját gint is készített. A másik hatás az összetevők a lepárlás és a külcsín terén tapasztalható. Különleges, feltűnő dizájnt/üveget jelent vagy olyan ritka, szokatlan, furcsának tűnő összetevőt (pl. tintahal tintája, erdei vöröshangya, tejszín) ami kiemelkedik az átlagból. Ha pedig maga a lepárlás folyamata is egy különleges vagy ritkán használt eljárást alkalmaz, akkor szintén garantálható, hogy odavonzza a figyelmet.

A meglehetősen hosszú nevű That Boutique-y Gin Company egyedi hozzáállást képvisel a gin lepárlók között. Sosem törekedett arra, hogy saját „signature” vagy alap gint készítsen – olyasmit, amit évtizedek óta mondjuk a Bombay Sapphire vagy a Tanqueray gineknél a klasszikus kék vagy zöld üveges london dry jelent. Ezzel szemben a TBGC lételeme a kollaboráció, az ezzel szorosan összefüggő koncepció és a sokszor szokatlan csavarokkal teli végeredmény. Másképp meg se próbálná valaki az eső utáni földes/vizes illat, vagyis a petrichor ginné alakítását (Fresh Rain Gin), vagy egy leégett és végül szerencsére újból felépített lepárló (Smouldering Heights Gin) történetét ginbe önteni. És ha ez még esetleg nem tűnne elég elrugaszkodottnak, akkor ott van az egyiptomi bebalzsamozás és mumifikálás koncepciójára készített Dead King Gin, vagy jelen cikk főszereplője, az „űrbe fellőtt” és holdkőzettel is „ízesített" Moonshot Gin.

Szigorúan véve, a világűr az úgynevezett Kármán-vonal felett kezdődik, ami évszaktól függően a 80 és 100 kilométeres vonal feletti magasságot jelenti. Vagyis a Moonshot Gin alapanyaga soha nem fog a sci-fikben látott világűrben, űrhajók között bukdácsolni – a hivatalos leírása mégis azt mondja, hogy az űr legszéléig utaznak a lepárlóba kerülő növények és fűszerek. Az igazság ott rejtőzik, hogy a közeli világűr (near space) a Föld légkörének 20 és 100 kilométer közötti része és az úgynevezett Armstrong-vonal (18 900–19 350 méter között) és a már említett Kármán-vonal közötti magasságot jelenti Ezt a magasságot az teszi különlegessé gin-rajongó szemszögből, hogy a víz forráspontja a tengerszinten megszokott +100 °C helyett itt, 6,35 kPa (kilopaszkal) atmoszferikus nyomáson 37 °C, vagyis védelem nélkül az emberi testben a vér, illetve a testszövetekben lévő víz felforrna. Pontosan ez történik a Moonshot Gin összetevőiben levő vízzel is – ha pedig végre azt szeretnénk megtudni, hogy a 10 hozzávaló milyen magasságig jut fel a Sent Into Space csapatának hála, a válasz: majdnem 35 kilométer magasra. Ezt egy újabb lepárlás követi később, immáron földi körülmények között és itt adják hozzá azt az összetevőt, amiről a nevét kapta. Az angol leírásban moon rock (hold kő) szerepel, azonban ez is némi pontosítást igényel.

Fontos apróság, hogy a Moonshot Ginben hold meteorit darab van, nem holdkőzet – az előbbit kb. 10.000 forintért akár mi is beszerezhetünk egy pár milliméteres darab formájában, és egy olyan, valóban a Holdról származó kőzet darabját jelenti, amit egy becsapódás a Földig lökött. Utóbbi viszont az 1961 és 1972 között zajlott Apollo-program keretében visszahozott mintákat jelenti és ezek a NASA, valamint az Egyesült Államok kormányának tulajdonát képezik, magánszemélyek nem birtokolhatják és nem is bocsátható áruba.

Illatában a boróka és a citrusos jegyek ismerhetőek főként fel, de érdekes mód mindez kóstoláskor háttérbe húzódik és egy hangsúlyosan borsos, kardamomos íz bújik elő, ami kis idő elteltével visszaadja a színpadot a gyantás és a citrusos ízeknek. Ha G&T-ban gondolkodunk akkor egy indian tonik mellé érdemes kipróbálni garnishként az almát, kísérletezésként pedig a London Essence pomelo & pink pepper, a Fever-Tree rebarbara és málnás vagy az &T Sunkissed Rhubarb tonikját. És ha valaki megkérdezi tőlünk, hogy melyik a legkülönlegesebb párlat, amivel eddig találkoztunk, nyugodtan vegyük fel a listánkra a Moonshot Gint.

Képek forrása: sprit-co.dk, sothebys.com, thatboutiqueygincompany.com