Nagy találkozások és rádöbbenések a gin világában is előfordulnak és ez kifejezetten örömteli hír, ha mindezt egy kiemelkedő minőségű gin megszületése követi. Kenyeres Mihály, a Misi’s Gin megalkotója újoncnak számít a gin-közösségben, mégis sok évnyi tapasztalatot és tudást hozott magával az alkoholok világából.

„A kevert italok, a VBK, a gin-tonik, vodka-narancs kimaradt az életemből, sosem tetszettek és így az alapjukat adó rövidekkel sem kerültem közelebbi kapcsolatba. Élelmiszeripari, sör-szesz diplomám van és sörgyárban kezdtem dolgozni, ami az alkoholok terén is megadta az irányt. 2,5 évvel ezelőtt, 2020 novemberében egy ismerősömmel találkoztunk és ő kérdezte meg, hogy iszunk-e egy gint. Akkor már érdekeltek a ginek, mivel paralell az épp akkoriban futó Peaky Blinders sorozat főhőse, Tommy Shelby is nagy benyomást tett rám – ő egy nagyon erős személyiségű karakter, soha senki véleményét nem kérte ki, de a ginjével kapcsolatban mindenkit meghallgatott, aki csak megkóstolta azt.”

A sorozat hatására és persze néhány kóstolás után máris egy teljesen új és izgalmas arcát mutatta a gin. És mit tesz az ember, ha a garázsában egész véletlenül van pár liter alkohol és meg szeretné lepni a barátait egy saját készítésű ginnel? Az ismerkedés mellett Misi rengeteget olvasott a gin történelméről, történetéről és újabb kapcsolódási pontot talált a középiskolai vegyész végzettsége és a majd 500 éves holland, borókás, gyógyszerész/alkimista eredet között.

„Karácsony és szilveszter között feküdtem az egyik hajnalban a fürdőkádban még mielőtt indultam volna a munkahelyemre és bekattant az egész receptúra, – Arkhimédész szerű heuréka élményként – hogy milyen fűszereket tennék bele, hogy készíteném elő, az arányok, és tényleg ilyen villámcsapásként. Január elején elkészítettem a saját konyhámban a gáztűzhelyen, a családom legnagyobb örömére az első verziót és a gin-bolond ismerőseim a kóstolása után azt mondták, hogy ez egész iható lett. Két alapfűszer (kaffir lime és yuzu) ekkor még nem volt benne, de már ekkor tudtam, hogy ezekkel áll össze az, amit elképzeltem – és a barátok is visszajelzték, hogy így már bőven az „iható” kategória fölöttire sikerült a minőséget feltornászni.”

A következő javaslat az volt, hogy ezt a gint be kellene nevezni versenyekre, de elfogyott a pincében talált alkohol, elfogytak a fűszerek és Misi fejében nem egy versenyző-gin volt, hanem egy barátoknak készített, otthoni finomság. A sok nyaggatásnak végül mégis beadta a derekát – őt ismerve egy nagy sóhajjal – és egy kis közösségi összefogással mindenki beleadott valamit abba, hogy az akkor még név nélküli gin kiléphessen a garázsból a nagyvilág felé.

„A World Gin Awards-ot szúrtam ki, merthogy megtetszett Anita Ujszaszi, az egyik ügyvivő (és Awards Director) neve és írtam neki, hogy nem szeretnék versenyen indulni, de egy komolyabb szakértő véleményére szükségem lenne, aki megmondja, hogy inkább ne vegyek soha többé a kezembe lepárlót, vagy van a ginemben fantázia. Visszaírt, hogy ilyet ők nem csinálhatnak, meg kell őrizniük a pártatlanságukat, de az egyik vezető bírájuknak ezen a területen tevékenykedő tanácsadó cége van és összekötött vele e-mailben. Elsőre egy lepattintós levelet kaptam válaszként, hogy jó gint garázsban is lehet főzni, de igazán kiváló, kimagasló párlathoz micsoda szakértelem, tapasztalat és felkészültség kell és ők különben is csak nagy cégekkel dolgoznak, „hülyegyerek a konyhából” kategóriával nem foglalkoznak. Érdekes mód azért megkért, hogy írjam le ki vagyok, honnan jött ez, miért és milyen gint szeretnék készíteni és mire gondoljanak az emberek, amikor a ginemet isszák. Ezt megírtam, elküldtem neki és a válaszban ismét hangsúlyozta, hogy nagy cégekkel dolgoznak együtt kizárólag, de annyira megtetszett neki a történetem, hogy hajlandó kivételt tenni.”

5-7 hét várakozás után érkezett vissza a bírálat, ami 83/100 pont lett, ami ahhoz képest, hogy Misi 2,5 éve még azt sem tudta, hogy milyen íze van a ginnek, egy nagyon jó eredmény. De ha már a tudása és a közösség lendülete eddig elvitte, mi a következő lépés? A 2 oldalas dicséret mellett a bírálatban egyetlen egy hibát találtak a ginben, mégpedig azt, hogy mellékíze van az alkoholnak. Itt került képbe a Győri Szeszgyár, aminek a melasz alapú alkoholja jól illett Misi elképzeléseihez. Mindemellett a bírálat 6 nemzetközi versenyt is ajánlott, ahol szerintük érdemes lenne megmérettetni Misi ginjét, az alkoholos hiba kicsiszolása után.

„Akkor még mindig nem gondoltam azt, hogy én ezzel valaha is komolyan foglalkozni fogok, poén kategória volt inkább. De úgy voltam vele, hogy ezt az egész gin-hóbortot azzal zárom le, hogy két versenyre mégiscsak elküldöm. Épp nyaralni voltam és az agyam azon kattogott, hogy mégiscsak meg kellene nézni azokat a nevezési határidőket. Nyaralásból hazaérve, pont augusztus 31-e volt és kiderült, hogy 30-a éjfél volt az egyik verseny határideje, de gondoltam elküldöm azért, hátha még belefér. 7-8 órával később kaptam egy levelet, hogy jó reggelt a napfényes Las Vegasból és akkor esett le, hogy az időeltolódás miatt még épp pont befértem. Ott ezüstérmes lettem, USA-n kívüli, nem létező brandként és nagyon büszke vagyok erre az eredményre, ez már elgondolkodtatott arról, hogy lehet mégis kellene ezzel valamilyen formában foglalkozni.”

Ezzel kezdődött a Misi’s Gin piacra lépése, de a történetben még benne volt egy hosszas egyeztetés és a NAV bürökratikus útvesztőinek a bejárása is, mert nem értették, hogy miért küszködik bárki is ilyen kis, 12 literes lepárlókkal. A vége pedig egy egyedi engedély kérelem lett, ami majdnem 1 éves folyamat volt, heti egyeztetések mellett. Már 2022 januárjában járunk, amikor érkezett a World Gin Awardstól egy levél, hogy nem rendeznek élő díjátadót, helyette azt a pénzt arra költik, hogy az országgyőzteseket összehozzák egy online kóstolás keretein belül egy-egy kategóriában.

„Jó negyedórával ott ültem a kóstolás kezdete előtt, sötét képernyő mögött, mert annyira izgultam. A rendezvény összes résztvevőjének ginjeiből 19 darab számozott mintát kaptunk és ott volt a képernyő másik oldalán a Junimperium vezetője, valami nagy angol cég, egy svéd, egy spanyol lepárló képviselője, én meg úgy voltam, hogy biztosan nem fogok megszólalni, mit tudnék mondani ezeknek az embereknek? Elkezdtünk kóstolni, a harmadik körnél megéreztem a sajátomat – és ülve kihordtam egy kisebb infarktust – és persze a Junimperium tulajdonosa pont ekkor kérdezte meg, a legjobb pillanatot kiválasztva, hogy én ki vagyok - Szóval megkérdezte honnan vagyok, elmondtam, jött a következő kérdés, van-e lepárlóm? Mondom nincs. Akkor mit keresek itt? A versenyen szerepel a ginem. De azt mondtam, hogy nincs lepárlóm, akkor bérfőzetem? Nem, én csináltam. De azt mondtam, hogy nincs lepárlóm – akkor hol csináltam? A konyhámban a gáztűzhelyen. Hogy hol?! Megismételtem, amit mondtam. És benne van a minták között? Ezt nem mondhatom meg, külön megkértek minket az e-mailben, hogy ha felismernénk a sajátunkat, ne áruljuk el a többieknek. Akkor kacsintsak. Kacsintottam. Na jó, bármikor járok Észtországban, hívjam fel. - Szóval ekkor tudtam meg, az eredményhirdetés előtt, hogy aranyérmes és országgyőztes lett a ginem. Nemhogy nem reméltem ezt, a környékére sem gondoltam, hogy ez történhet. Iszonyatosan büszke vagyok rá, hogy sikerült ide eljutni és ezután pár hónappal, 2022 szeptemberében kaptam meg a jövedéki engedélyt.”

Az engedély után pár hónapot a lepárló üzem elkészítése is igénybe vett, de október közepére minden készen állt. Az aranyérem által kapott visszajelzés akkora lökést adott, hogy szóba sem jöhetett, hogy ez az egész nem valósul meg és ennek a Misi mellett a gin-rajongók is örülhetnek. Két történet kapcsolódik még szorosan Misi ginjéhez, az egyik a párlat nevének alakulása, a másik pedig a lepárló helyszíne. Az angol bírálat elkezdésekor az adatlapon már kikötötték, hogy nevet kell adni a ginnek, mert – kicsit babonából is – nem hajlandóak anélkül elbírálni egy terméket. Ezt egy kisebb „vita” követte, mert az a név, amit Misi kitalált, az a családnak és a barátoknak nem tetszett, ami pedig nekik tetszett, az Misinek nem. Végül olyan sokáig tartott a névválasztás, hogy az angolok elvesztették a türelmüket és ráírták az adatlapra, hogy Misi’s Gin és ez így is maradt, érdekes fricskát adva a „keresztelőnek”. A lepárló helyszínének keresésekor már tudni lehetett, hogy saját helység és raktár kell az engedélyhez, az első ötletek alapján pedig a már emlegetett garázs átépítése merült fel elsőként, de a hatóságok ezt elkaszálták. A következő – elsőre furcsának ható – ötletet egy barát adta, ami az Ázsia Center bevásárlóközpont volt. A kezdeti hitetlenkedés és döbbenet után, – hiszen még soha, senki nem kereste meg őket ilyen ötlettel – viszont simán mentek a dolgok és a ritkaságnak számító szeszmérőgép, valamint a végfokhőmérő beszerzése is sikerült nagy nehezen.

„Már korábban eldöntöttem, hogy ha valaha lesz saját ginem – mert akkor még csak fantázia volt – alembic lepárlóval készíteném, mert sok száz évvel ezelőtt ebből alakult ki az összes mai technológia. Ezeket akkor még arra használták, hogy illóolajokat lehessen gyógynövényekből kivonni és ilyen vagy ehhez nagyon hasonló lepárlókon kezdték el anno a ginek készítését is. A design ötlete is kapcsolódott ehhez, ami egy gyógyszertári üveg formát jelentett és azt, hogy nem a brand foglalja el a legtöbb helyet a címkén, hanem a készítmény neve. És ha már gyógyszerészek is ráírják, hogy mire való, én is ráírtam, hogy „for friendship”, merthát a gin sem egy magányos ital, a viaszozás pedig szintén visszakacsintás, mert régen ez volt a biztonságos lezárás szimbóluma.”

Misinél a lepárlás filozófiája, majdhogynem lélektana is kulcsfontosságú a gin elkészítésében. A gyógyszertári minősítés egyfelől a legmagasabb minőségi szint, ami egy végtelenül tiszta gint is jelent. Ez nem csak az összetevőkben jelenik meg, hanem abban is, hogy a Misi’s Gin még a csúnya másnaposságra hajlamosaknál és az alkoholos italokra allergiásoknál sem okoz tüneteket. Ezt a tisztaságot a lepárlási folyamatnak is tükröznie kell. Minden fűszer természetes és Misi aprólékosan készíti elő őket minden egyes lepárlásnál, a fűszer feltárásának (az aromaanyagok előhozásának) eltérő metódusaival és persze a sorrendjük és az elhelyezésük is a recept része. Mivel Misi szerint minden nagymértékű stresszhatás árt az italnak, ezért az elkészült, tömény, kb. 88%-os gin először egy tartályba kerül, ahol a lepárlás fáradalmai után 3 napig pihenhet, ezután 1 napon keresztül, nagyon-nagyon lassan történik a hígítás utána pedig a tisztázó szűrés majd 3-3 napig ismét pihen a gin. Az utolsó lépés a palackozás és a viaszolás, ami után még egy hétig pihen a Misi’s Gin és csak utána kel útra, hogy a poharakba kerüljön.

Ez a filozófia teljes mértékben visszaköszön a végeredményben. A Misi’s Gin kóstolása tényleg egy harmonikus, nyugodt élmény már az első kortynál is, nincsen benne karcosság. A borókás ízzel nagyon finoman keveredik a citrusosság és ez nagyon sok lehetőséget megnyit előtte a felhasználása tekintetében is. Nem csak G&T-ban hoz nagyon jó szintet egy minőségi indian dry tonikkal (Misi a Fentiman’s tonikot ajánlja), de citrusos, kakukkfüves koktélban (ami a Thyme is Up nevet kapta), és Negroniként is remekül helytáll. Ezek után kifejezetten kíváncsian várom Misi második receptjét és a kökénygines terveit is biztosan követni fogom. Aki pedig egy finom, harmonikus és selymes gin-élményre vágyik, mindenképpen keressen lehetőséget a Misi’s Gin megkóstolására, nem fog csalódni!

felhasznált képek: misisgin.com, Gesa Photo, saját fotó